<< Április 2024 >>
| H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Szo |
V |
| 1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
| 8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
| 15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
| 22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
| 29 |
30 |
|
|
|
|
|
|
|
| Vén Márkus legendája |
„Állj elő Vén Márkus!..."
Arany János: A hamis tanú című költeménye 1852-ben keletkezett a nagykőrösi ballada korszak nyitányaként. Témáját az Új Magyar Múzeum 1851. évi számában található Szabó Károly: A magyar helynevekről című írása adta, amelyben részletesen leírja a tarcsai nép ajkáról általa jól ismert határper mondát.
"E regét következőleg hallottam: Régen, talán már száz esztendeje is lehet, midőn még a föld bőven volt, s az emberek a határokkal nem gondoltak úgy, mint most, a körösladányiak a tartsai határ egy részét magokénak tulajdoníták, miből villongás támadván törvényre kerül a dolog. Az öreg Márkus volt a ladányiak tanúja, ki is, miután a csizmájába a talpa alá előre ladányi földet tett, hogy majd ne hamisan esküdjék, a hely színére a bírósággal kiment, s ott az élő istenre megesküdött, hogy azon föld, melyen ő áll, körös-ladányi föld, s rettentően átkozá magát, hogy ha igazat nem mond, testét a föld ne vegye be, hanem azon örvény nyelje el, melynek közelébe áll, s lelke nyugodalmat ne találjon. A bíróság ezen eskü szerint csakugyan a ladányiaknak ítélte a földet. Nemsokára ezután az öreg Márkus meghalt, temetésére roppant nép gyűlt, s az egész szertartás szép renddel végbe ment, midőn azonban már a koporsót a sírba eresztették, s a sírásók a földet rá kezdték volna hányi, egyszerre csak az egész nép csodálatára a koporsó a földből felvetődött, s a holttest a koporsóból kizuhanva egyenesen azon örvénynek tartott, hol az öreg életében hamisan esküdött, s ott annak fenekére szállott. Így átka, mit magára mondott, csakugyan teljesült. Azóta is, kivált holdvilágos éjenként gyakorta látják őt a halászok az örvényből fölmerülni, kikhez minthogy életében is mindig izgága volt, rendesen e kötődő kérdést szokta intézni: Oldjak-e vagy kössek? S ha tapasztalatlan halászlegény azt találja felelni: oldjon, az egész hálót úgy megbontja, hogy egyetlen szállá változik; kössön, a hálót olyan csomóba gombolyítja, hogy soha többé ember ki nem bontja. Ezért nevezik ezt az örvényt Márkus örvényének."
A mondának van történelmi magva, egy valódi határper Tarcsa és Ladány között 1728-ban. Ebben az időben sűrűn versengtek a szomszédos községek a török időkben elpusztult falvak, puszták birtoklásáért, és egymás területéből is szívesen kihasítottak volna egy-egy darabot, hiszen a határjeleket kevesen ismerték és igen nehéz volt az azonosításuk.
A Békés Megyei Levéltárban jegyzőkönyv őrzi ennek az 1728-ban lefolyt eljárásnak az emlékét. A vitás határ a régi Sebes-Körös melletti Mihályhalmától Lapály-Laponyag, azon túl Gájácsfok volt. A kiküldött két megyei biztos előtt tanúkihallgatásra is sor került: Juhos István "igaz letett hüti (esküje) után vallja, és levetvén csizmáját (amint az szokás) állván a Lapály-Laponyagra, állítja, hogy ott laktában régi üdőben úgy élték s bírták s tartották Körösladány és Tarcsa között a határt..."
"...A mási tanú Juhos Mihály ugyanígy vallott..."
"...A harmadik tanú, a körülbelül 60 éves Márkus János köröstarcsai lakos úgy vall, mint az első és második tanú..."
"...A negyedik tanú Kiss Ferenc is hasonlóképpen vall..."
A jegyzőkönyv szerint mind a négy tanú tarcsai lakos, vagy az volt azelőtt.
Ez a tény már eleve azt sejteti, hogy semmi esetre sem esküdhettek a ladányiak javára. Karácsonyi János ismerte ezt a jegyzőkönyvet, és a Békés vármegye történetét feldolgozó művében az első tanúra vonatkoztatja a Vén Márkus alakját. Talán elkerülte Karácsonyi figyelmét, hogy a harmadik tanú neve Márkus János, s csakis ő lehet mondánk névadója. A vitatott határ helynevei alapján Karácsonyi rámutat, hogy ez a jóváhagyott határ megegyezik az 1479-ben is rögzített határvonallal: Körösladány felől a Böngösd és a Gyács-folyók, továbbá Mihálymolna-halom.
Köröstarcsa régi és mai határait tekintve, éppen ez a Ladány felőli határszakasz a legrégebbi és legállandóbb, szemben a nyugati és déli határokkal. Ezek alapján megállapítható, hogy az 1728-as határjárás megerősítette a korábbi határt, de a Márkus mondából az tetszik ki, hogy a tarcsaiak egyáltalán nem voltak megelégedve a Vén Márkus vallomásával. Szabó Károly 123 évvel a per után közli az élő mondát. Ez éppen elég idő ahhoz, hogy a megszaporodott lakosságú község szűknek érezze saját határait. De a monda bizonyosan sokkal régebbi. Az egykorú népi gondolkodásban nagyon erősen, és több évszázadon át kellett éljen ez a hamis tanúskodás súlyos vádját. Ebben a határperben Almássy Márton táblabíró, élvén a gyanúperrel, "amint az szokás" lehúzatta a tanúkkal a csizmájukat, és a vitás földön mezítláb állva kellett megesküdniük.
Ez a tény vezethette Győrffy Istvánt - jeles néprajztudósunkat - arra, hogy az egész Márkus históriát korábbra tegye. Szerinte az 1479-es határjárás során történhetett, hogy a Ladányiak hasítottak ki egy darabot a tarcsai határból. Győrffy viszont nem ismerte az 1728-as határper jegyzőkönyvét.
Más "hamis tanú" mondákkal összevetve a Vén Márkus a legszínesebb és a balladai motívumokat leginkább hordozó mű. Ez nem véletlen, hiszen a többi monda csak száraz jegyzőkönyvi részletekből villan elénk, míg Arany a témát a mondát közvetlenül ismerő, körös-vidéki magyar ember szája, pontosabban írása után dolgozta fel. Ő a kitűnő és jó tollú magyar ember, Szabó Károly, aki Köröstarcsán született 1824-ben a református lelkész fiaként. Neki és természetesen Arany Jánosnak köszönhetjük, hogy fennmaradt a Vén Márkus mondája.
|
|
|
Szabó Károly Művelődési Ház és Könyvtár
eMagyarország Pont ID száma: 1151
eMagyarország Pont címe: 5622 Köröstarcsa Kossuth utca 18-20.
Telefon: +36 (66) 480-824
Fax: +36 (66) 480-824
E-mail: muvhaz@korostarcsa.koznet.hu
Felnőttképzési nyilvántartási szám: 001103-2009 |
|
 |
|
