Örökségünk, értékeink

2. sz.

A köröstarcsai tájház

(Árpád tér 3. sz.)

Végh Judit

A köröstarcsai tájház

(kiállításvezető)

Lektorálta: B. Szűcs Irén

A békési Jantyik Mátyás Múzeum

igazgatója

Örökségünk, értékeink

2. sz.

A Köröstarcsáért Barátok Egyesülete

Helytörténeti Gyűjtemények kiadványa

Szerkeszti: Végh Judit

ISBN: 963 212 232 1

ISSN: 1589-5246

Előszó

„Haladni csak úgy lehet,

ha még egyik lábunkkal előrelépünk,

a másik helyén hagyjuk.”

Eötvös József

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Több mint 130 éve, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumon belül Néprajzi Osztály jött létre, kezdődött az a gyűjtő-kutató munka, amelynek eredményeképpen a népi-paraszti kultúra jelentősebb emlékei ma múzeumokban megtekinthetőek.

Ez a paraszti művészet számunkra, magyarok számára igen jelentős, hiszen a magyarságnak a 19. sz. közepén még majdnem háromnegyede földműves volt, egy-két emberöltővel ezelőtt is még kb. a fele. Ezért elmondhatjuk, hogy a mai magyar társadalom gyökerei nagymértékben az egykori parasztságba nyúlnak vissza. Modern nemzeti kultúránkat, az irodalmat, zenét, művészetet kapcsolatok sokasága fűzi a népi kultúra örökségéhez. Így amikor identitásunkat, történelmi azonosságunkat keressük, újra és újra vissza kell térnünk a falusi világhoz.

Kétségtelen, hogy az a szellemi hagyomány és tárgyi hagyaték, amely a falusi-paraszti világot egykor jelentette, jelentősen gazdagítja társadalmunk nemzeti önismeretét és öntudatát. Rátalálunk arra az ősi alapra, melyen közös nemzeti műveltségünk magyar formában folytathatja évezredes életét Európában. Mindezekért elég kitartásunknak és szeretetünknek kell lenni ahhoz, hogy a magyar néprajzi örökség pusztuló ereklyéit megmentsük, és gondját viselje a jövő nemzedék számára.

Ez a nemes szándék vezette azt az összefogást itt Köröstarcsán, amely ezt a Tájházat létrehozta. Olyan együttműködést felmutatva a köröstarcsai önkormányzat és a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete, mint civil szervezet között, amely példa értékű. Bebizonyosodott az, hogy egységes akarattal és összefogással, képesek vagyunk nemzeti kultúránk kallódó értékeit tovább örökíteni. Köröstarcsa polgárai hittek ebben. Ezért nyithatja meg ma kapuit ez a Tájház. A megnyitóra jeles napot választottak, ugyanis minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén rendezik Európa szerte a Kulturális Örökség Napjait.

Ez a nap alkalom a mérlegkészítésre: honnan indultunk és meddig jutottunk. Itt Köröstarcsán. Akik megálmodták ezt a Tájházat, azért dolgoztak, hogy bemutassák és megőrizzék szeretett településük és őseik emlékeit.

Tisztelet azért a teljesítményért és a mögötte álló munkáért mindenkinek, aki hozzájárult, hogy Köröstarcsa kulturális élete a Tájházzal, és a benne kiállított helytörténeti gyűjteménnyel gazdagodjon.

Végezetül azt kívánom a település polgárainak, hogy álmodjanak tovább és valósítsák meg álmaikat úgy, mint a Tájházat, és akkor gyermekeik, unokáik élvezhetik majd tetteik gyümölcseit.

Erdős Norbert

országgyűlési képviselő

Elhangzott Köröstarcsán 2003. szeptember 20-án a községi tájháznak felavatása alkalmából.

Népi építészet Köröstarcsán

A népi építészet hagyományait a település, az utca, az udvar, a házépítés jellemzői, meghatározó jegyei vizsgálata által ismerhetjük meg leginkább.

A Körös bal partjára épült község térképét tanulmányozva megállapítható, hogy szabálytalan alakú település, amelynek utcái vonalvezetésére is ez érvényes. Jól elkülönül a község régen épített része, mely halmazos településszerkezetet mutat, ezen belül a kusza halmaz típusba sorolható. Kialakulásában a gazdálkodás, valamint az építkezés fő meghatározója, a vízjárat helyektől védett területek beépítése, játszott szerepet. Később mérnöki kitűzésekkel a halmazos szerkezetet szabályozni próbálták, így az új telepítés sakktáblás rendszerű lett, mely elkülönül a falu magjától. Ezt a falurészt Újvárosnak nevezik a helybeliek.

A lakóházakhoz tartozó udvarok hagyományosan egysoros beépítésűek, az épületek egymás mögött, sorban helyezkednek el. Előfordulnak azonban hajlított házas udvarok is, amelyben a ház L alakban épült fel, egyik szárával az utcavonalon a másikkal a telekhatáron, ún. utcafrontos házakat létre hozva.

A község házai a közép magyar, alföldi háztípusba tartoznak, melynek jellemzője, hogy a szobát kemencével fűtik a konyhából és a konyha is rendelkezik külön tűzhellyel. A házak hagyományos felépítésére és szerkezetére jellemző, az általánosan elterjedt nyeregtető. A tetőszerkezet szarufás felépítésű, a tetőfedés elterjedt anyaga a nád, később a cserép. Házaink falszerkezetére a tömör falas építési rendszer, a vályogfal jellemző, de vert falú házak is épültek. Később pedig az ún. vegyes falazatok, a tégla és vályog együttes alkalmazása jelent meg az építkezésben.

Általában egysoros elrendezésű házat építettek. A jellemzően három osztatú házba csak a konyhán át lehet bejutni. A helyiségek beosztása: szoba-konyha-kamra ill. szoba-konyha-szoba-kamra. A négy osztatú ház kamraajtaja az udvarra nyílik.

A község házainak jellemzője, hogy a homlokzat síkja egybeesik az oromzat síkjával, faoromzat és téglaoromzat egyformán elterjedt. Található azonban néhány körül tornácos ház is. Gazdag változatban maradtak fenn a különbözőfajta tornácok. Az oldaltornácok jellemzője az áttört mintás, deszkából fűrészeléssel kialakított díszítés, melynek szép példái még mai is, több lakóház tornácán láthatóak. Ezen kívül megtalálhatóak településünkön a téglapilléres tornácok is, melyek általában a módosabb gazdák házait díszítették.

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1959-es falukutatása alapján megállapítja, hogy a XIX. sz. Közepe táján illetve után épült lakóházaink utcai homlokzatán, főleg a jobb módú családoknál, klasszicizáló, romantikus, majd eklektikus és szecessziós stílusú díszítmények is megjelentek. Ezen vakolatdíszek a gazdagságot, a tehetősséget szimbolizálták.

A XX. század közepe táján bekövetkező gazdasági-társadalmi átalakulás, ízlésbeli változás sokat rontott falvaink arculatán. Megváltozott a falusi utcák ritmusa, az egyszerű házakat eltorzították, a kis szobaablakokat, nagy hármas ablakokra cserélték, a ragyogó fehér falakat beszínezték.

Mindezek ellenére Köröstarcsa utcáin és házain még felfedezhetőek a népi építészet hagyományos jegyei, melyek megőrzése napjaink fő feladatai közé sorolható.

A köröstarcsai tájház az 1900-as évek elején épült. Kialakításán látszik, hogy jobb módú család tulajdonában volt. A ház a Telekhatáron áll az utca felé előkerttel. Nyeregtetős, szarufás tetőszerkezetű, cseréppel fedett, téglaoromzatú és téglapilléres tornácú ház. A hajópadlós szobák, az egykor spalettás, rézkilincses ablakok, a szépen faragott ajtók, a szoba-konyha-szoba-kamra, benne mélykamrás kialakítás, az egykori építtetők módosságát is jelképezi.

Most pedig lépjünk be a házba, ismerkedjünk meg annak, az 1900-as évek első felét megjelenítő berendezésével, valamint a helytörténeti gyűjtemények kiállításával.

A tornácról a konyhába jutunk be. Amelynek fő berendezési tárgya a konyha jobb sarkába beépített takaréktűzhely vagy sparhelt. Ettől jobbra és balra találhatóak a kívül fűtős szobai kemencék ajtónyílásai. A konyhában kiállított tárgyak a kenyérsütés eszközeit, a dagasztólábon elhelyezett teknőt, szakajtókat, sütőlapátot mutatják be. Itt kerültek kiállításra a Köröstarcsán gyűjtött különböző méretű és díszítésű köcsögök, vászonfazekak, korsók, kanták és tálak is. A bejárati ajtó két oldalán fogast és mosdóállványt, valamint vizeskantákat tartó padot láthatunk.

A konyhából balra nyíló szobát ún. nagyházat vagy tisztaszobát boglyakemencével és padozattal látták el. Két utcai és egy oldalablak gondoskodott a megfelelő világításról. A szoba berendezése párhuzamos elrendezésű. Az ajtóval szemközt, a két ablak között hagyományos helyén található a tükör, alatta pedig kanapé, az előtt asztal és székek. A szoba bal sarkában egy ágyat és bölcsőt, az ablak alatt, festett tulipános ládát láthatunk. Az ágy fölött háziáldás függ, körben a falon pedig családi fényképek jelképezik az összetartozás érzését.

Az 1920-30-as években, főleg a módosabbaknál igen elterjedt volt a varrógép használata. Akkoriban már sok háznál nem kézzel, hanem géppel hímeztek, illetve géppel varrták meg az egyszerűbb ruhadarabokat, ágyneműket stb. is. Ezért, amelyik házban volt varrógép, azt a szobában az oldalablak elé állították. Kiállításunkon a varrógép mellett, egy fiókos láda kapott helyet.

A szoba jobb oldalán, ahol a másik vetett ágy és láda állt a korabeli elrendezés szerint , jelenleg a helytörténeti gyűjtemény textíliáinak kiállítása fogadja a látogatókat.

A kemence körüli hely hajdan a munkatér funkciót látta el, ezért egy 1873-ban készített szövőszéket is elhelyeztünk a szobában.

A konyhából nyíló másik szobát, az ún. kisházat kisebb, sut nélküli kemencével és padozattal, valamint egy oldalablakkal látták el. Ebben a szobában tekinthető meg a helytörténeti gyűjtemény többi darabja. Bemutatjuk a szövés-fonás eszközeit, a kendertörőt, gerebent, fonalgombolyítót, rokkákat, mángorlókat és mosósulykokat. A kenderfeldolgozással kapcsolatos gazdag tárgyi gyűjtemény is igazolja, hogy községünkben a házi munkák között, igen jelentős helyet képviselt a kender feldolgozása, a vászonszőttes készítése.

A tornácról nyíló kamra szépen faragott ajtaja érdemel figyelmet. A kamrában építették meg a padlásfeljárót, valamint egy mélyített ún. mélykamarát alakítottak ki benne. A tájház kamrája jelenleg a helytörténeti gyűjtemény raktárának szerepét tölti be.

A ház udvarán sajnos nem találhatóak gazdasági épületek. A községi önkormányzat az idei évben egy kerekes kutat állított a káva nélküli ásott kútra. Ezen kívül a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete elszármazott tagjai adományaikból készített galambdúc díszíti még az udvart. Törekvéseink között szerepel a tájház udvarának a XX. sz. eleji állapotot tükröző kialakítása: lécezett kukoricagóré és a gazdasági eszközök elhelyezésére alkalmas nyitott szín, valamint vályogból épített katlan építése.

A köröstarcsai tájházat fehérre meszelt falaival, arányos méretű és elrendezésű ablakaival, téglapilléres tornácával, a maga egyszerűségével a falusi építészet egyik igen értékes emlékeként tarthatjuk számon.

Végh Judit

néprajzkutató, etnográfus